Ahhoz, hogy valaki jó énblogot tudjon csinálni, elsősorban személyiségnek kell lennie hozzá. Erre válaszul persze rögtön be lehet tolni azt a baromságot, hogy „de hiszen mindnyájan személyiségek vagyunk”, tehát az a hülye, aki mondja. Francot. Az igazság az, hogy ebben a hatalmas embertömegben, ami bolygónk felszínét pusztítja, elenyésző azok száma, akik valóban személyiségek, hovatovább egyéniségek lennének. Az ilyesmi nem alaptartozék, nem annyira magától értetődő, mint a levegővétel és géntérképünkön sincs olyan szekvencia, ami ezt tartalmazná, ezért attól, hogy valaki ellenérzések nélkül teszi közzé saját viselt dolgait a neten, még nem válik személyiséggé, olyasvalakivé, akire oda kell figyelni. Ha úgy tetszik, azért, mert technikailag adott a lehetőség, hogy írj valamit, még nem biztos, hogy írnod is kell.

Mai versenyzőnk Káosz kisasszony, aki ugyan címlapot még nem látott, ennek ellenére ez a teljesítmény is elég volt neki ahhoz, hogy ide kerüljön, hiszen munkássága a rosszul értelmezett énblog állatorvosi lova. Van itt minden: tipográfiai és szerkesztési hibák, szmájlikkal telezsúfolt mondatok; tulajdonképpen olyan az egész íráskép, mintha valaki MSN-en beszélgetne saját magával. Néhány bejegyzés elolvasása után az is világossá válik, hogy Káosz kisasszony minden erőfeszítése ellenére is meglehetős kispolgári szemlélettel rendelkezik, egyebek mellett ékes bizonyítéka ennek, hogy számára az Activity, a mézes bodza, a „pezsi”, a mókás kalapok és trombiták ugyanolyan megfellebbezhetetlenül tartoznak hozzá a szilveszterhez, mint kutyához az ugatás. Popsi című bejegyzése azon túl, hogy az ünnepi ebéd alatt elengedett pukihoz hasonlatos, a női érzelmi intelligencia új alkotóelemét mutatja be, ami már önmagában fiókot érdemel.

erzelmikaosz.blog.hu