Régen szeretnék erről a blogról írni, de igen nehéz a dolgom, a Failblog sokkal könnyebb volt. Úgy kellene megfogalmazni a kritikát, hogy ha dicsérem, ne azért dicsérjem, ha fiókolom, ne azért fiókoljam, mert ideológiailag egyetértek vagy nem értek egyet vele. Ez a feladat nagyjából lehetetlen, de igyekszem. Bánjunk óvatosan ezzel a bloggal, azt hiszem, ezzel kell kezdenem. Ha egy blog vállaltan egy -- minek nevezzem? -- ideológiát választ szervező elvnek, óhatatlan, hogy egyrészt azoknak szóljon, akik vele egyívásúak, másrészt hogy igyekezzen meggyőzni. Az első nem érdekes, azt még a Kuruc meg a Piroslap is tudja, ha a hallgatóságom utálja, amit utálok, akkor nem nagy dolog kielégíteni őket. A második viszont nehezebb kérdés, és sajnos itt el is bukik legtöbbször a Konzervatórium. Azért, mert értelmes embereknek szól, és az értelmes emberek általában tudnak a sorok közt olvasni. És aki tud, annak valahogy visszatetsző, hogy az értelmiségi máz alól hol ritkábban, hol mehökkentően gyakran kivillantja fogát a düh. Ez különösen olyan szerzőknél -- akik egyébként természetesen képpel, névvel vállalják írásaikat, nem úgy, mint a felelős blogkritikus -- riasztó, akik huszonévesek, és arról, amiről írnak, a legjobb szándékkal is azt mondhatjuk csak el, hogy legföljebb second-hand ismereteik vannak. Márpedig amiről csak olvastunk, legalább azt igyekezzünk tárgyilagosan kezelni. Főleg, ha ilyen förmedvények elkövetése árán is szeretnénk fenntartani azt a látszatot, hogy értelmesen, higgadtan állunk a dologhoz:

A Newsweek súlyos aránytévesztésben látszik leledzeni

Khm. Nem tudom, igazából miben látják a konzervativizmust a szerzők -- és ez talán az egyik legnagyobb hibája a blognak. Mindenesetre a konzervatív írásmód szerint "had" != "hadd". Aztán van minden cikkben pár olyan bonyolult mondat, hogy igazából nincs kedvem háromszor nekifutni. Ez az én hibám, gondolom, lehet, hogy ott van a lényeg mindig, és nem ott, ahol a szerző személyes hangvételű kiszólásokat tesz Brüsszel felé, hogy így meg úgy. Ezt nagyon nem kéne. De nem emiatt fiók, hanem azért, mert az értelmes embernek kevés, a nem értelmesnek sok. Görgetni kell lefelé, szórni ki az irrelevéns mellékszálakat, megérteni, hogy végül is honnan indul az érvelés. Hogy egy merészet mondjak: a nemzetállam, a blogból úgy tűnik, hagyomány, és mint ilyen, nem egy mesterségesen létrehozott valami, a valóság ennél persze nyilván bonyolultabb, de sajnos legtöbbször ilyenek a cikkek: nehezen, nyögvenyelősen lefektetett peremfeltételek mentén végigerőlködött okoskodás, aminek a végén szinte mindig elmarad a tanulás, megértés egyik legizgalmasabb, önállóan végzendő része, a szintézis.

konzervatorium.blog.hu