Nekünk, e blog íróinak meggyőződésünk, hogy ideális olvasóként kell közelítenünk a szövegekhez, amiket egy-egy, általunk vizsgált blog tartalmaz. Csak így juthatunk el igazi értékekig; mondhatni, ami átmegy ezen a rostán, az tényleg jó és megérdemli, hogy fennmaradjon az utókor számára. Kellenek bizonyos fenntartások, és elsősorban nem is a mi örömünkre, hanem inkább a vizsgált írások számára. A blog esetében, amit ma ajánlok, mindezt körülbelül a második mondatig tudtam tartani, mint ruha másról a boldog szerelemben, úgy hullt le rólam mindaz, ami vagyok és aminek hiszem magam. A lány, az író életének története teljesen maga alá gyűrt, nem volt menekvés: egyszerre éreztem örömöt, bánatot, félelmet és csodálatot, könny szökött a szemembe és a szívem összeszorult. Azért sem írom le, konkrétan mi áll ennek a hátterében, tessék csak kattintani és megnézni, Fanny él a közlés lehetőségével, számtalan csatornát használ, ráadásul egyáltalán nem tolakodóan, és így szinte mindent meg lehet tudni róla és helyzetéről. Az igazi csoda pedig az, ahogy ezt az egészet kezeli: gyerekkora óta csapások sorozata éri, de ő küzd, bízik, és nincs olyan sora, melyben ne az élet természetessége és e természetesség szeretete kerekedne felül súlyos és rémisztő dolgokon. Ha egy pici napfény van, az már elég neki, mása nincs is. Persze hogy szívecskét kap, vérző, egyszersmind érte dobogó, nagy, piros szívet. Csodálatos lány.

Ki tudja, talán az élet is az.

mosolyka.blog.hu