Kedves olvasók, ugye önök is éreztek már mérhetetlen dühöt, hovatovább bizonyára gyűlölték már izomból különböző népcsoportok, társadalmi osztályok, társadalmi osztályok alosztályainak stb. képviselőit vagy csak egyszerűen a szomszédot, amikor leparkolt a legújabb bömössel a ház elé? Esetleg szeretnek csak úgy, minden különösebb előzmény nélkül kurvaanyázásba kezdeni, mert ily módon kiélhetik a mindenféle kisebbrendűségi komplexus folytán felgyülemlett dühöt, hatóerővé alakíthatják tehetetlenségüket? Nos, ha így van, ne menjenek messzire, hiszen a Gyűlölt ellenségeink pont önöknek szól.

Ironizálok persze, miért ne tenném, a szerzők is ezt teszik itt, naná, de olyan ügyesen, hogy az ember csak röhög bele kaján módon a monitorba: nagyszerűen kisstílű párhuzamok és ellentétek, tökéletes, az eredeti környezetükből teljesen kiforgatott illusztrációk; ráadásul ezt az egészet olyannyira átható cinizmus uralja az írások hangvételét, hogy netovább. A szerzők minden további nélkül képesek elmenni a vicc legvégső határáig, egészen addig, ahol már az olvasó kezdeti kaján lelkesedését egyfajta fájdalmas önirónia váltja fel: hát ennyire hülyék vagyunk? Ennyire. Feed.

gyuloltellensegeink.blog.hu