Aki soha nem ismert közelről az életért küzdő embert, az semmit sem tud arról, hogy mi az: embernek lenni - és egyben saját magáról sem tud semmit. Hoztunk már példákat, és kiderült, hogy igazából teljesen mindegy, hogy milyen helyzetről van szó, hogy mélyszegénységben próbál valaki emelt fővel megmaradni, vagy sérülten szeretne olyan körülményeket teremteni, amik mindenki más számára alapértelmezettek, vagy valamilyen kisebbségként küzd elfogadásért egy szűklátókörű világban, vagy egyszerűen csak létezni szeretne, fizikailag, a szó szoros értelmében élni még, megérni olyan apró dolgokat, mint egy évzáró ünnepély, vagy egy táncbemutató, vagy a tesó kosárlabdameccse... Több bátorság, kitartás, erő, küzdeni és remélni tudás, és paradox módon sokszor több élet van ezeknek a harcosoknak egy napjában, mint amennyit egy átlagember évtizedek alatt összekapar magának.

Sokat gondolkoztam, hogy ér-e ezt a mait ajánlani - és most kivételesen nem az átkattintókat óvnám, hanem magát a blogot; egyrészt ennél intimebb naplót nem nagyon lehet írni, másrészt valószínű, hogy nem mindenkiben vált majd ki olyan reakciót mint belőlem, és valahogy úgy érzem, hogy akit hidegen tud hagyni, az meg sem érdemli, hogy elolvashassa. Szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt tévedtem erre a helyre, ahol egy tizenéves rákos kislány percről percre tudósított pokolközelből. Ide is csodálni járok vissza, de miközben az orvosokra szakmájuk, vagy inkább szakértelmük miatt nézek tisztelettel, itt egy beteg előtt emberileg érzem magam egész picinek - és erre szükségem van néha.

Sajnos senki sem ismerheti meg úgy a történetet, ahogy anno én magam, aggódva, szurkolva, de minden percben bizakodva és jó hírekre várva. Egy éjszaka alatt olvastam el a kislány életének egy évét - nem tudtam, hogy mi lesz a vége, de mikor odaértem, letaglózott a húga által írt bejegyzés: Szasz legyőzetett, az egy év igazából utolsó év volt, napokkal késtem le a lehetőséget egy kommentre, amiben megköszönhettem volna neki mindent, amire sikerült megtanítania. Helyette most annyit tehetek, hogy feedbe ajánlom.

ewing.blogol.hu