A konyha istennője írja - persze nem ilyen kategorikusan kijelentve, mert a szimpátia ebben a műfajban legalább annyira fontos, mint a profizmus -, de a blog minden bitjéből süt, hogy ő nem egyszerű szakács (neadjisten háziasszony), a főzés számára művészet és hivatás és hobbi egyben. És nem is találhatnánk a Dolce Vita-nál jobb példát erre a típusra.

Túl sok rosszat nem lehet mondani az oldalra; színvonalas, igényes, nívós, inspiráló - méltatják a lelkes törzsolvasók, és első látásra teljesen jogos, az online receptgyűjtemény valóságos esztétikai élmény: szellemes cím, háttérben a megfelelő meleg színek, a tartalom rendszeresen frissül, az útmutatók részletesek és átláthatóak, a guszta képek ordítanak egy méregdrága nyomtatott verzióért, és a repertoárban minden van, a legegyszerűbb uszonnától a legkomplikáltabb ünnepi főfogásig. A szerző harmincas nő, férjjel, gyerekekkel és kutyákkal, család mellett sikeres karrierrel: női magazinnak ír cikkeket, és készít szép fotókat szép ételekről, kamera előtt tanít főzni, a könyvkiadás is ki van pipálva (tavaly megjelent, a bal oldali hasábból kedvezményesen megrendelhető), a porta is rendben (szaklapban is megdicsért mediterrán stílusú ház, nagyonzöld kert az obligát fűszernövényekkel). Csinoska, mint Stahl, lelkes, mint Lawson, egészséges, mint UpdateRéka, továbbisvanmondjammég...?

Nekem két bajom van a bloggal. Először az, hogy steril; fárasztóan modoros és kényszeresen fegyelmezett, és ha a hölgy meghívna ebédre, a látottak alapján folyton csak attól rettegnék, hogy majd biztos leeszem a hófehér abroszát. Aztán, ez az egész tudatosvásárlós-biotermékes rendreutasítás, miszerint az átlagemberrel egyetemben csakis gyenge jellem lehetek, amiért rendszeresen veszek Pickszalámit és igenis ízlik a Mekdónácfagyi, pedig a sok szemét helyett forraltboros kertipartin házikolbászt is tölthetenék a barátaimmal. Igen, szubjektív vélemény (biztos tudatalatti irigység mar, amiért soha a büdös életben nem leszek annyira haladószellemű, hogy karamelles-lilahagymás tortát süssek), de ettől a nagy tökélytől nekem, aki nem Michelin-csillagra törekszem, egyszerűen csak szeretek finomakat enni, konkrétan elmegy a kedvem a főzéstől. Troppo dolce - fiók.

fozzunkolaszul.blogspot.com