Mikor elkezdtem olvasni, az volt az első gondolatom, hogy bárminek hívja magát, ez nem klasszikus blog: ha kiadnák nyomtatásban, valószínűleg nem sok olvasónak jutna eszébe, hogy ezt valaki szabadidejében írogatta hobbiból, a gyűjtemény sokkal inkább emlékeztetne ismeretterjesztő sorozat átiratára vagy vitaindító szemináriumi tananyagra. Aztán beláttam, hogy hiba lenne nem írni róla, csak azért mert más mint az átlagos online napló – főleg mert olyan témákat feszeget, amikről legtöbben még a papíralapú titkosfüzetkéjükben sem nagyon szeretnek elmélkedni, nem hogy ország-világ figyelő szeme előtt, saját névvel, elérhetőséggel. Már az oldal címéből sejthető hogy nagy fa ez, aztán a szerző neve alatti két sorból az is kiderül, hogy jó kezekben a fejsze, ha valaki, akkor ő valóban tudhat újat, tanulságosat, informatívat, érdekeset, érdemeset mondani ezekről a kényes dolgokról, hiszen ez a munkája.

Abortusz, doppingolás, az élet szentsége, egészségügyi reform, emberkísérletek, embrionális őssejtkutatás, eutanázia, fogyatékosság, génmanipuláció, globális felmelegedés, hálapénz, influenzajárvány, katolikus egyház, klónozás, népegészség, orvosi műhiba, szervkereskedelem, túlnépesedés. Ilyen és ehhez hasonló címkék alatt futnak a posztok, és ha valakinek a szenzációhajhászás jut eszébe róluk, akkor most az egyszer kellemesen fog csalódni, mert amilyen nagy, súlyos, indulatokat generáló dolgok ezek, épp annyira nincs négyszázhetven szaftos anyázásokkal teletűzdelt kommentjük, ami az én szememben egy hatalmas pozitívum. Ez egyébként annak is köszönhető, hogy a bejegyzések többnyire csak felvetnek egy-egy problémát, legfeljebb illusztrálják azt néhány konkrét bioetikai esettel vagy  pár tudományos kutatásra  utaló linkkel, de szinte sosem foglalnak állást, vagy ha igen, akkor olyan egyszerűen és értelmesen teszik azt (akár olyan megosztó kérdésekben is, mint például a társadalombiztosítás vagy szervátültetés vagy klímaváltozás-szkepticizmus), hogy nehéz hibát találni az érvelésekben, még akkor is, ha homlokegyenest ütköznek a nézeteinkkel.

A "klub" ugyan nem zártkörű, de úgy látom, nem sokan fedezték még fel – remélhetőleg nem is lesz soha az Index címlaposa, mert tényleg felüdülés, hogy az alkalmankénti kötelező-kötekedő látogatókon kívül olyanok olvassák, akik képesek civilizáltan megnyilvánulni, ha netán mondanivalójuk lenne. Türelmetlenkéknek már most felhívom a figyelmét a nagy problémára: havi három posztnál ritkán van több. Ezt leszámítva, nagyon feed.

bioetikablog.hu