Furcsa vagy sem, bár bizonyára szokatlanul hat, valóban igyekszünk felelős blogkritikusként viselkedni, így ebbe beletartozik – mit beletartozik, az egyik alappillére ennek – az is, hogy a feedbe ajánlott blogokat továbbra is nyomon követjük. Bizony-bizony, a feed nem egyszeri kinevezés, ami örök életre szól, mint a közalkalmazotti munkaviszony: ha a blog nem hozza azt a minőséget, ami miatt ajánlásra érdemesnek tartottuk, jöhet a fiók. Mert a felelős… Hiszen tudjátok.

Volt nekünk egy de Sade márkink, akiért rajongtunk, akin nem kellett agyalni, hová tegyük, mert eruptív volt, öncélú és romlott, de mégis mintha ezt egy magasabb cél érdekében tette volna. Torz, perverz vagy gusztustalan, egyszóval remek történetei mögött, ha nem is túl látványosan, inkább csak valamiféle búvópatakként húzódott meg az irodalom, amiről mondják, hogy legjobb, ha egy jó kaland csupán, s ez a blog sokáig visszaadott valamit ebből az igazságból. Újabban viszont nem, s az imént felsoroltak is egyre kevésbé érvényesek a márkira. Hogy mi történhetett, nem tudni: fiatalkori írásait kezdi publikálni vagy csak egyszerűen megunta s talált magának egy Eckermannt, hogy ő vigye tovább helyette ezt az egészet – lehet akármi, de egy biztos, a posztok színvonala nem éri el a korábbiakét, mintha a márki valósághoz és önmagához való viszonya megváltozott volna, a középszer pedig ez esetben nem lehet megoldás. Fiók.

marquisdesade.blog.hu