Rögtön feltűnt, hogy egy nem mindennapi bloggal van dolgom: elegáns és látszólag egyszerű dizájn, agyonoptimalizált kiegészítők (YouTube, Twitter, Facebook és egyebek) minden trendkövető és jól szerkesztett, pontosan úgy, ahogy az egy világhírű íróhoz illik. Rengeteg poszt (a havi 100-150-es átlag simán megvan), videók, tweetek, s feltűnő az is, hogy a különböző kommunikációs csatornák remekül össze vannak hangolva, ez lehet minden közepes blogger álma, mondom, süt az egészről, hogy a faszi törődik az olvasójával, mit törődik, valósággal a tenyerén hordozza. Ezek alapján simán feed lenne, de a puding próbája a megevés ugye, bele kell hát kóstolnunk Coelho blogjának világába.

Bevallom őszintén, nem sok posztot olvastam el, alapvetően ezek talán nem is lényegesek ez esetben. Egyébként az író ilyenkor (is) eléggé tinglitangli dolgokról ír, teszem azt, hogyan kell hegyet mászni úgy, hogy fizikálisan és mentálisan is a csúcsra jussunk közben (szerinte ami jó és értékelhető az életben, annak valahogyan mindig köze van a zarándoklathoz) vagy épp allegorikus történeteket oszt meg. A bloghoz kapcsolódó számtalan fórumtéma már jóval érdekesebb: ezekből kiderül, hogy a gyermekien ártatlan Coelho viszonylag gyakran szokott angyalokkal találkozni, önmagát varázslónak tartja, és a miskolci őssámánhoz, Pataky Attilához hasonlóan ő is valahogy kapcsolatban áll az ufókkal, satöbbi. Az ezekre adott olvasói válaszok alapján világos, hogy a jelenség egyfajta vallás inkább, ahol a hit szokás szerint felülírja a ráció törvényeit, így követőivel vitatkozni arról, miért hülyeség ez az egész úgy, ahogy van, valószínűleg teljesen lehetetlen és felesleges. A fő bajom mégis az, hogy a blog tulajdonképpen azért létezhet, hogy számszerűsítse az írói apparátus számára az olvasói igényeket. Az író úgy tesz, mintha véleményekre, emberi érzésekre lenne kíváncsi, valójában pedig az érdekli, mi van az olvasók fejében az adott sületlenséggel kapcsolatban, leginkább statisztikai alapon, számszerűsítve azt (ez bizonyos posztok alapján nyilvánvaló). Arról nem is beszélve, hogy az esetek többségében a mágikus üzenetek lényege mennyire összecseng politikai sablonokkal, de még inkább az aktuális üzleti érdekekkel (pl. amit az internetes névtelenségről ír). Ugyanakkor fogást találni a fickón igen nehéz, mert kenetteljes ájtatoskodással egyfolytában azt bizonygatja, hogy mindez legfőképp neki öröm és az olvasókért történik. Engem nem győzött meg: fiók.

paulocoelhoblog.com