No kérem, saját magam választotta sorsom, helyzetem egyre drasztikusabb mostanában: ahogy nézem vissza, miket írtam az elmúlt hetekben, be kell látnom, a feed ment leginkább. Ha ez a sok BW-szívecske, amit kiosztottam -- illetve kiosztott a béka --, marcipándesszert vagy konyakmeggy lenne, remekül el lehetne nassolgatni belőlük, ám ez a szándékolatlanul bár, de meglehetősen olvasóbarát politika engem azért zavar egy picit, hiszen mégse csokoládégyárosi minőségben vagyok itt jelen. Ígérem (leginkább saját magamnak), hogy amint találok egy szar blogot, nem adom tovább a Willy Wonkát, ez azonban biztosan nem ma lesz, mert megint egy jó blog jön. Olvadjunk hát együtt.

Kizártnak tartom, hogy sokan lennének azok, akik sosem hallottak a Matchboxokról vagy ahogy gyerekkoromban mi hívtuk őket, medzsókról. Ezek, nevükhöz híven, gyufásdoboznyi méretű autómodellek vagy játékautók -- kinek ahogy tetszik --, melyek talán elsősorban gyerekek számára készültek, bár úgy tűnik, világukat sosem lehet igazán magunk mögött hagyni. Akiben e sorok olvasásakor feltolulnak a kiskori emlékek, annak azt tanácsolom, engedje el magát nyugodtan, ráadásul külön pikantériája a dolognak, hogy az embernek simán lehetett mondjuk egy Pontiac Firebirdje, miközben az utakon javában Zsigulik meg Trabantok stb. mászkáltak. Tóta W. írt egyszer arról, hogy kis világunk hogyan tudott akkoriban a mindennapok valósága fölé kerekedni, s azt hiszem, ez a megállapítás jelen témára is érvényes. Szóval jó dolgok ezek és a blog méltóképpen mutatja be őket. Biztos vagyok benne, hogy a szerző megszállottsága már-már a perverzió határát súrolja, de egyrészt ezt itt nem is baj, másrészt kapunk annyi pluszt, hogy még hálásak is legyünk mindezért. WatchWitch szerint ugyan egy igazi gyűjtő nem biztos, hogy mond ilyet, s ebben igaza is van, de még ezzel együtt is simán feed a blog, én meg visszamegyek mára a csokigyárba.

matchboxmemories.blogspot.com