Őszintén szólva, ami miatt nem lesz ez ma fiók, az az, hogy rajongói blogról van szó. Na nem mintha egy rajongói blogra olyan nagyon más vonatkozna, mint a többire, de ha a Tabáni István (a felelős blogkritikustól egyébként jogosan) feedet kapott, nem lehet ez másként a Krumplishal esetében sem, hiszen ugyanúgy informatív, szeretettel írják, vannak képek és videók, háttérinformációkat is kapunk, és úgy hiszem, Bud Spencer és Terence Hill élete és munkássága nem csak a negyvenes közalkalmazottakat mozgatja meg. Ráadásul a két színész már nem aktív, így a Krumplishal írójának bizonyos szempontból nehezebb dolga is van velük.

De. A blog még nagyon fiatal, mindössze pár hete indult, így szinte az összes gyermekbetegséget magán viseli (gyenge tipográfia, irányvonalak hiánya stb.), és ugyan látható, hogy lelkesen szerkesztgetik, de túlságosan ötletszerűek még az írások. Ahogy böngészgettem, nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy nagyon elkélne ide még egy-két ember, akik közül legalább az egyik képes lenne helyretenni, vagy ha úgy tetszik, megfelelő kontextusba helyezni a Spencer-Hill jelenséget (és erre jöhetnének az olyan húzások, mint a ki a kedvenc balfasz gonoszod), mert így egyelőre alig látunk többet annál, hogy van a nagydarab szőrős meg a csupasz kicsi, akik viccesek és pofozkodnak, és hát ez szokott tetszeni az embereknek. Pedig megkockáztatom, Carlo Pedersoli és Mario Girotti hozzátették a magukét a világ kulturális örökségéhez.

Szóval feed, de dühbe ne jöjjünk.

krumplishal.blog.hu