No hát kérem, ha jól emlékszem, Modor Tibiék életművében külön fejezet szól a gasztrobloggerekről, persze foglalkoztunk már mi is a témával és megállapítottuk, hogy nincs is annál rosszabb, mint mikor a gasztroblogger túl komolyan veszi magát. Szerencsére a Malackaraj esetében ez nincs így, az Index saját blogjai közül talán ez az egyik legszellemesebb-legszórakoztatóbb. Egyébként viszonylag sokan írják, s úgy tűnik, mindenki hozzá tud tenni valamit saját magából a bloghoz. Mert ugye azt csak nem gondolják, hogy önirónia és humorérzék nélkül lehet jó gasztroblogot írni? Külön öröm, hogy az írások nagy része jócskán több egy középszerű cikknél, amit az ember bérmunkában lekopog, gondolok itt Péter Anna eperdzsemjére vagy Hódos Hajnalka nyári levesére, de csak azért, mert most éppen ezeket olvastam. Miattuk, noha tisztában vagyok a felelősség súlyával, amit egy ilyen kijelentés hordozhat, arra ragadtatom magam, hogy azt mondjam, amit a Könyves nem tudott megcsinálni az irodalommal, azt a Malackaraj játszva megcsinálja a főzéssel. Szeretnek főzni, de még jobban írni róla.

Egy szó mint száz: fiatalos, kreatív (esküszöm, ezt a szót most írom le életemben először), elsősorban azoknak ajánlom, akik nem akarnak mesterszakácsok lenni, de szívesen megpróbálkoznak egy-egy egyszerűbb, mégis finom étel elkészítésével, s az sem hátrány számukra, ha közben jól szórakoznak. Feed.

malackaraj.blog.hu