Nem tudom elhinni, hogy ha italról szól egy blog, akkor arról csak ilyen végtelenül modoros módon lehet beszámolni. Pedig ennek a blognak megvolt rá az esélye, hogy az ilyesmit elkerülje, sőt helyenként sikerül is ez a szerzőnek, de alapjában véve ő sem tudja levetkőzni a kötelezőnek vélt sznobizmust, az önjelölt szakértő édeskés méltatásait:
„Határozottan megvan a saját karakteres íz világa, zamata, teljesen kellemes, itatja magát bármikor. Az alkoholtartalma tökéletesen passzol és elvegyül a kellemes lágy íz világgal.”
„Leffe barátunknak nem nagyon van más rovás a számláján.”
„Borostyánsárga színe van, aromájában a karamell, édes-gyümölcsös illat, és az alkohol erejét kombinálja és ezzel együtt teszi „amerikai-belga” sörré.”
Megvolt rá az esély, hiszen mondjon bárki bármit, a sör hálásabb téma, mint a bor, mert a sörnek alapvetően két fajtája van: jó és rossz; ennél élesebb különbségek egyértelműen a gyártók miatt vannak.
Az ítélet pedig fiók, mert az végképp megbocsájthatatlan, hogy Arany Ászok, Borsodi vagy Kőbányai még utóbbi megvilágításban sem fordul elő, közben meg azon gondolkozom, vajon a sör is reagálna-e a márki módszerére? De erről majd legközelebb.
| pivo.blog.hu |
 |
Utolsó kommentek