Először is: senkit se ijesszen el a blog címe! Ha túltesszük magunkat a szó által beindított kellemetlen asszociációkon, és elkezdjük olvasni, rájövünk, hogy igazából egészen szellemes játék a betűkkel: egy teljesen zárt, külön világra utal, amely (viszonylag józaneszű szemlélők számára) legalább annyira homályos és értelmezhetetlen, mint a manapság annyira divatos másik -zotéria.



Egy anyuka bányászta elő és pötyögte posztokba régi naplóját, melyben leírta fia (és ezáltal saját) hosszú küzdelmét a skizofréniával, attól a perctől kezdve, hogy a kamasz gyerek egy szép napon elkezdett... furán viselkedni. És lehet ugyan kritizálni a szerző tehetségét, meg akár a helyesírását is, de talán épp azon múlik a történetek ereje, hogy nyoma sincs bennük művészieskedő túlfogalmazásnak – és őszintén, némelyik mondata sokkal hátborzongatóbb betekintést ad a betegségbe, mint a témáról szóló bármelyik agyondicsért és -díjazott híres könyv, vagy sokmilliós költségvetésből és szupersztárokból készült film.



Amúgy, ami nekem szimpatikus az az, hogy a nő nem is hatni vagy megdöbbenteni akar, csak egyszerűen megosztani egy kemény tapasztalatot, amiből aztán mindenki vonja le a saját következtetéseit. Úgyhogy el is jutunk rögtön oda, hogy: senkit se ijesszen el a sok idióta hozzászólás se! Az Index néha a főoldalán ajánl egy-egy bejegyzést, és hát ilyenkor ennek megfelelő az épp beeső olvasóközönség agyi kapacitása is.

De ami a fejléc és a kommentek között van, az egyértelműen feed.

skizoteria.blog.hu