A forma egyfajta elegáns tudálékossággal ontja meglátásait a világ dolgairól: focitól a versekig szó van mindenről. Egyik-másik eszmefuttatása még címlapot is kapott, feltehetőleg azért, mert az Index bloggerei között meglehetősen alulreprezentált a szórakozott professzor alakja, ugyanis szerzőnk tipikusan az a figura, aki egy sima pisálásból is képes egyszemélyes kalandtúrát csinálni az éttermi vécében. Emiatt akár aranyos is lehetne, de a nemtelen (olykor kifejezetten lányos) küldetéstudat, ami áthatja a bejegyzéseket, valahogy érvényteleníti azt is. A blog legnagyobb hibája azonban az, hogy steril. Látszik, hogy szerzője nincs a pályán, vagyis igazából nem tapasztalta meg azokat a dolgokat, amelyekről ír, csupán elmélkedik róluk, mintegy az oldalvonalon kívülről, hiába Nietzsche, hiába Freud és a többiek.

Ha valakinek Marcus Brody figurája mindig is szimpatikusabb volt, mint Indiana Jonesé, az jól fog szórakozni Pontilyen úrnál, de nem hiszem, hogy túl sok ilyen lenne. Itt például egy sincs: fiók.

pontilyen.blog.hu