Mondanám, hogy egyetlen nőként magamra vállaltam a nagy feladatot, miszerint a kismamanapló-kínálatot is érdemes lenne megvizsgálni – de, amint tudjuk, aki nem teljesítette a szülés nehéz de áldott feladatát, annak a Nő-sége még nem bizonyíttatott Isten és a világ színe előtt. Úgyhogy egyszerűen csak lúzer áldozat vagyok: eltelt fél hétvégém azzal, hogy a fiúk szerint kiválaszthatnék egy tipikus baba-blogot. És még eredményem sincs; illetve csak csalós van, mert nem akartam belegázolni senki prolaktin által szétdúlt lelkébe, hogy nevesítve megtámadjam szent ősanyaságát.

Úgyhogy itt van sok tökéletescsaládmese-töredék, források nélkül, egyetlen rövid összefoglalóban, amiből kiderül az is, hogy milyen szakkifejezésekkel gazdagodtam a szabadnapomon: A "kötődő nevelés" keretében mamóca és papóca együtt alszik az egyéves csöppséggel, a kétéves poronttyal és a hároméves csimotával, előbbi kettőnél alkalmazva az "igény szerinti tandemszoptatást"; csakhogy sajnos hamarosan elválasztásra kényszerülnek, mert jön a pocaklakó, aki "gátvédelemmel" könnyített "gyöngéd születés" után látja majd meg a napvilágot; és, akár a "természeti népek" sarjai, első naptól kezdve "hordozókendőben" lesz mamóca testére kötözve, így kellőképpen egymásra hangolódhatnak ahhoz, hogy megpróbálják gyakorolni az "ürítés-kommunikációt" (nem viccelek, létező dolog!).

Nem, valóban nem ugyanazon a weboldalon találtam az összes fenti részletet, több helyről gyűjtögettem. Néhol királyi többesben vagy egyes szám első személyben dokumentálódnak az események, néhol kevesebb vagy több gyerek van, néhol az idillbe befigyelnek olyan ördögtől való dolgok, mint az epidurális érzéstelenítés, császármetszés, bölcsi, babakocsi és cumi, néhol megjelennek további információs elemek (átfordulások száma, kaki-output állaga, fogzássegítéshez használt homeopátiás bogyók vagy borostyánnyakláncok ára) és rövid mellékszálak (férj, anyós, védőnő, volt főnök, szomszédban lakó szaranya, kisgyerekesekre érzéketlen társadalom). De közös dolog mindben az, hogy ol-vas-ha-tat-la-nok. És tudomtudom, ezek személyes bejegyzések, mi közöm hozzájuk - de az igazság az, hogy ezek a nők nyilvánosságot kérnek: körbe vannak linkelve ezerrel, blogcímet reklámoznak az iwiw profiljukban, és nagy részük burkoltan ajánlja magát minden egymásnál és fórumokon hagyott hozzászólásban. Ha csak vidéki rokonoknak akarnak híreket adni, és/vagy nem bírják a kritikát, akkor most mondom, kedves anyukák, nem kell feltétlenül kitölteni az URL mezőt kommenteléskor, plusz ugye minden szolgáltató lehetővé tesz olyat, hogy jelszavas védelem és nem publikus tartalom.

Végezetül, mivel úgy érzem, hogy szorgalmam után jár nekem egy kis nonkonformizmus, nem az átlagból példálózom: tessék, az általam talált egyetlen darab értelmes, szellemes, tanulságos, vicces, feedre érdemes anya-gyerekről iromány. Persze az ilyennek minek gyerek…?

newworldorder.freeblog.hu