Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ember mindennapi életét követem neten, nem szoktam csak úgy random idegenek személyes ügyeiről olvasgatni, írni meg főleg nem akartam ilyenekről. Aztán egy szép napon ráböktem a bloghu ajánlóra, hogy lássam, mégis kit és mit és miért, és akkor betoppant az életembe a kivétel, Editke, a 28 éves budapesti nő.

Amikor odatévedtem, épp egy teljes terjedelmében bemásolt csetes párbeszéd volt a napi adag, közvetlenül alatta egy pár mondatos bejegyzés, ami így végződött: "Hiába, a férfiakat pofonegyszerű kézben tartani...:)". Mondom hú, milyen egy igazi vérgonosz ez az Edit, itt álcázza magát a kicsinyítő képzőcskéjével, meg a kedves rózsaszínű hátterével, meg a csapongó betűtípusaival és –méreteivel, és közben meg kegyetlenül szívatja ezt a szegény beszélgetőpartnert, és közzéteszi az eredményt, poén lesz ez. Hát nem lett. Annyira, de annyira rossz, hogy már addiktív – bevallom, végigmentem a teljes kéthónapnyi anyagon, megismerkedtem "a kis, családias" iroda minden alkalmazottjával,  a  "szexbüntivel" megnevelgetett vőlegénnyel, és persze Petyával, akivel mennek "a pletyik skype-on" és megoszthatók "az érdekesebb hírek a Velveten".

És most elárulom, hogy mekkora egy balfék voltam, nem és nem bírtam elhinni, hogy valaki lehet ennyire eccerű, úgyhogy naivan nagyszerűséget álmodtam bele. Ami miatt először továbbgörgettem tehát, az szilárd hit volt, miszerint ez bizonyára csakis egy érdekes kísérlet lehet, és a következő posztban majd mindjárt kiderül, hogy Editke pszichológus doktorandusz, Petya meg egy szerencsétlen lab rat, akinek a rózsaszín pántos cicifix tartalmára és/vagy Heidi Montag túl nagy dudáira adott reakciója majd megalapozza Freud reneszánszát. Aztán folytattam, mert meggyőztem magam (lásd: kognitív disszonancia), hogy ez bizonyára egy szellemes átverés, és a következő posztban majd mindjárt kiderül, hogy Editke egy zseniális írónő, én meg egy szerencsétlen lab rat, akin teszteli a butaliba énjét, és majd jót röhög rajtam, miközben dedikálgatja sikerlistás regényét. Végül beletörődtem, hogy olvasmányomnak csak annyi eredménye lesz, hogy figyelmeztethetem embertársaimat: nem lesz itt semmiféle kellemes csalódás, ez egész egyszerűen csak fiók legmélye; ha valakinek van bizonyítéka az ellenkezőjére, szóljon már, mikor lelepleződik a titok odaát, akkor visszamegyek elolvasni a kiértékelést, és nyilvánosan bocsánatot kérek. "Addig is legyetek vadak és rosszak ;)"

editkevagyok.blog.hu