Hát ezt nem lesz nehéz kivégezni, bár higgyék el, nem szívesen teszem. Azok közé tartozom, akiket már a szakítós kedélyes lazáskodása sem győzött meg arról, hogy feltétlenül így kell ezt, aztán ahogy az mélyrepülésbe kezdett, megjelent furafejű kistestvére, a szóban forgó blog. Gyanakodtam arra is, hogy tulajdonképpen lócsere történt, de ez mintha egy ilyen on-line társkereső is lenne egyúttal, mindenesetre tartalmának gyenge színvonalához képest gyanúsan sokszor címlapos. És félreértés ne essék, tudom, hogy léteznek olyan emberek, akik ilyen iszonyatosan suta módon képesek megélni érzelmeiket és segítségért esedezve, törött szárnyú albatroszként totyognak az emberi kapcsolatok vitorlásának szálkás fedélzetén, s azt is tudom, hogy sokaknak egy ilyen blog olvasgatása a munkahelyi reggeli habos kapucsínó elmaradhatatlan kiegészítője, meg különben is, az itteni jó közösség, jaj. Ennek ellenére nem kegyelmezhetek, a sztorik nagy része gyenge és bugyuta, kábé annyira tanulságosak, mint a Benkő feleséget keres egy-egy epizódja, felelős blogkritikusként azt kell mondanom, a posztok többsége azt a napi 2-5 percet se éri meg, amit a ketrecből odatévedő látogató rájuk szán. Hiába a frappáns ketreces ajánlók, hiába a látszólag gondos és megtervezett szerkesztőmunka, a helyesírást ugyan ki lehet javítani, de ha eleve nincs, az íráskészséget és a tartalmat pótolni sehogy sem lehet. Fiók.

csajokespasik.blog.hu