Előrebocsátanék egy vallomást: gyűlölöm a Magyarisztán2010 jellegű sápítozást, és a bezzegelést is gyűlölöm, mindig Kennedy szövege jut eszembe róla, hogy "Ask not what your country can do for you - ask what you can do for your country."; akinek tehát ez jönne le a következő (valóban kicsit rendhagyó) posztból, az fusson neki újra az értelmezésnek.

Az egyik szedőhelyen 70 Ft-ot adnak kilójáért. A másikon 80 Ft-ot, de itt rostálják, és a 30 mm-nél kisebbeket nem veszik át. Senki sem kötözködik, az átvevőt nem szabad megharagítani, mert akkor nem veszi át. Válogathat, van bőven, aki hozza, senki sem kötelezheti rá, hogy attól is átvegye, akitől nem akarja.

Múlt héten a legvalószínűtlenebb téma, a csigák kapcsán, véletlenül rátaláltam erre a blogra, és a fenti néhány sorról rögtön a címbéli regény ugrott be; aztán egy szusszra elolvastam a teljes archívumot, tűfoknyira szorult össze a szívem, és éreztem, hogy nekem erről muszáj írni. De mi itt nem lelkizünk és nem társadalomkritizálunk, hanem blogokról mondunk véleményt. Úgyhogy nem fogom részletezni azt a döbbent fájdalmat, amit éreztem a sorok olvastán, és azt sem, hogy mennyire szégyelltem magam, amiért képes vagyok ennyire tudatlanul és tájékozatlanul és naivan beleélni a világba, és elhinni, hogy civilizált helyeken ma már nem létezik olyan, hogy egy kisgyerek nem tud kimenni a rosszul fűtött viskóból télen, mert egyszerűen nincs ruhája – nem bundás csizmája, vastag kabátja, bélelt nadrágja… sem-mi-lyen nincs...

Én itt főleg azért említem meg A nyomor széle című blogot, mert nekem egy bizonyos L. Ritók Nóra, névtelen idegenek sorsának bemutatásával, ugyanolyan életre szóló élményt szerzett, mint anno Steinbeck a Pulitzer-díjas történetével; több szinten, megkockáztatom, hogy némelyik bejegyzésével irodalmilag is, bár nyilvánvaló, hogy ennek a szerzőnek nem az volt a célja. Nem az én dolgom tippelgetni, hogy mi, és azon sem akarok gondolkozni, hogy szándékát ki hogyan dekódolja, vagy hogy vajon az olvasóinak hány százaléka együttérző ember és hány katasztrófaturista. Csak annyit tudok mondani, hogy addig is, amíg ovis nagycsoporttól egyetem végéig nem lesz kötelező tantárgy a toleranciaóra, én ezt a blogot mindenkinek feedbe ajánlom.

nyomorszele.blog.fn.hu