A sztoribeküldős blogokat általában én sem szeretem, mert a frusztrált nyavalygás idegesít, a lúzer szerencsétlenkedést unom, és az már nem elég kompenzáció, hogy néha leeshet az állam egy-egy különösen idióta sztori különösen idióta szereplőjén. Van néhány kivételem: a Cukiságnak olvadozó törzslátogatója vagyok, a Homárra be szoktam nézni, főleg ha konkrét termék vagy cég érdekel, és van most ez a Szimpatikus magyarok, ahova biztos visszatérek majd időnként.
Nem akarok sokat írni róla, a lényege annyi, hogy olyan olvasói történeteket közöl le, amikben szimpatikus és/vagy segítőkész idegenek teszik egy kicsit jobbá a napot és könnyebbé az életet, azzal, hogy kedvesek egymással, legyen az egyszerű mosoly, helyátadás a villamoson, elveszett tárgy visszaszolgáltatása, vagy valami teljesen váratlan jófejség. A felvezető szövegektől egy kicsit személyes is a dolog, sok posztban a szerkesztő maga osztja meg élményeit, és amelyikben nem, abba is belekerül egy-egy saját vélemény vagy magyarázat; nekem ez nem annyira jön be, mert olyan hangulatú bejegyzéseket eredményez, mintha egy huszonöt éves női magazint lapozgatnék, de ez egyéni ízlés kérdése, lehet, hogy más kevésbé közhely-érzékeny. Az ötletet viszont nagyon jónak tartom, tényleg szükség van egy ilyen pozitív gyűjtőhelyre - most már csak azt kellene elérni valahogy, hogy népszerűbb legyen ide mesélni, mint a sok siránkozós-bepanaszolós-feljelentős-kioktatós fórumra. Feed.
szimpatikus.blog.hu |
Utolsó kommentek