Néha úgy találok témát, hogy valahol valakinek a kommentje miatt, a neve mellett reklámozott blogra bökök - ez lehet azért, mert nagyon vicces, mert kiemelkedően értelmes, vagy mert végtelenül idióta, de bármi lenne a megérzés, általában a saját bejegyzések is egyértelműen megerősítik; ez akkor is igaz, ha a linket követve nem énbloghoz jutok, hanem valamilyen hogyúgymondjam világ szemének szóló projekthez.

Történeteket leközlő blogokról írtunk már, általában annál gyengébbek, minél gyagyább a célközönségük, hiszen a sztorikat (már amikor nem a szerző találja ki, és adja "egyik barátom" szájába) maguk az olvasók ajánlják fel. Én még azt sem tagadom, hogy létezik olyan honlap, aminek ez a közösségi összefogás az erős pontja, de most nem olyanról lesz szó. Erre a szerzőre úgy bukkantam rá, hogy egy ilyen helyen törzskommentelő. Mint minden ilyen gyűjtögetős jellegű blognál, ha léteznek, nyilván a beküldőket is minősíti a tartalom, de azon elég sokat gondolkoztam, hogy mi a fene vesz rá valakit arra, hogy más hülye meséivel égesse magát, ha már vele nem esik meg elég ahhoz, hogy önerőből piruljon. Nagyjából ennyi elemeznivalóm van, a többiért kattintsatok át hozzá.

Nem tudom, mondtam-e már bármire, hogy szerintem a világ legrosszabb blogja, de ha igen, visszavonom, és új nyertest hirdetek. Ez a blog egy hatalmas nagy erőlködés: unalmas, bugyuta, kínos, fáj - olyasmi, mint a Mónika műsora, hogy szemlesütve bár, de kényszeresen megnézi az ember, és közben annyira szégyelli magát a szereplők helyett is, hogy folyton hátranéz, nincs-e tanú. Az egyetlen pozitívuma, hogy a címének tökéletesen megfelel. Fiók.

deciki.blog.hu