Hát ez a mai, hölgyeim és uraim, a konkurrenciánkról fog szólni. Na jó, legalábbis annyiban, hogy egy csendes olvasónk jóvoltából, akinek ezúton köszönöm a rá(nk is)linket, találtam egy olyan blogot, amelynek ugyanaz a témája, mint a mienknek. Itt vége is a párhuzamnak, versenyről nem nagyon lehet szó, nem ugyanaz a mezőny - nem hinném, hogy aki nálunk visszatérő vendég, átszokna oda; no offence, mi már csak ilyen "kis nyominger sznobok"... Ez a szerző két dologban egész biztosan rendesebb ember mint mi. Először is: ő nem csak heti néhány bejegyzéssel örvendezteti olvasótáborát, néha napi(!) "többet lerak", ennél a mennyiségnél biztosak vagyunk benne, hogy nálunk sokkal több joga van "bealázni másokat". Másodszor meg: ő nem csak diszkréten nézegeti a kommenteket, és galádul utal rájuk egy óvatlan pillanatban, hanem lelkesen kommunikál is a hozzászólókkal, lázasan igyekszik meggyőzni őket igazáról, sőt tanácsokat is osztogat arra nézvést, hogy mitől kerülhet nála kedvencekbe az egyszeri blogger. Aktív, proaktív, minden, amit akartok.

Nem tippelek arra gonoszul, hogy miszklikbe tudnám aprítani a munkáját, inkább őszintén vállalom felületességemet, és beismerem, hogy (főleg mivel az általa említettek nagy része privát napló, és engem azok nem annyira érdekelnek) nem sok posztját olvastam el - azok alapján, amiket igen, viszont megint csak két dologra térnék ki. Velünk ellentétben ő jó előre pontos irányelveket ad, hogy miért veregeti vállon vagy pontozza le épp azt, akit; az első kategóriát hagyjuk is, de gustibus, ugyebár. De kiemelt negatívumként említeni más helyesírási hibáit, egy olyan (ki)oktató posztban, amely maga is hemzseg azoktól... na, az buta dolog ám, kedves kollega. (Félreértés ne essék, nekem is bántja a szemem, ha valaki tévesen ír le valamit, de tudom, hogy én is botlok néha, úgyhogy csak nagyon óvatosan szoktam mást leszúrni érte - kivétel persze, ha van annyira bunkó, hogy saját szemében a gerendát...) A másik problémám az, hogy ha a világ szeme elé bocsájtanak egy konkrét blogot, akkor lehet dicsérni is meg szapulni is azért, mert valamilyen vagy nem, de nagy általánosságban ex catedra kijelenteni, hogy milyen betűkkel, színekkel és háttérrel ne írjon senki, milyen tartalmú és/vagy hosszúságú szövegeket, mert akkor automatikus lesz a bünti... ezt még tán szerencsétlen Örkény is jól megszívta volna a hülye kis egyperceseivel.

Isten látja a lelkemet, én tényleg úgy érzem, hogy törekedtem az objektivitásra, de bármi lehetséges, még az is, hogy egyszerűen a riválistól való rettegés mondatja velem, hogy fiókba vele.

zabundu.blogger.hu