Volt már ugye blog, amit nem átallottam szellemi testvérünknek nevezni, s most megint mutatok egyet. Úgy néz ki, egyáltalán nem egy friss eresztés, de én valami miatt mostanában találtam csak rá. Ahogy elkezdtem böngészgetni, egy zavartan elsuttogott miafasz után már mosolyogtam is: ez a blog ugyanis jó és szórakoztató, persze inkább annak, aki érti a viccet, meg szereti is. A többiek pedig ab ovo egyetértenek a leírtakkal.
A BW és a Rájöttem közötti hasonlóságok abban nagyjából kis is merülnek, hogy a két blog alapkoncepciója megegyezik, ami ugye pár sorban körüljárni egy témát, s ez valóban néha már önmagában sem könnyű feladat. Az, hogy ki-ki mindezt hogyan teszi, más kérdés és egyébként kiváló példája annak, hogy mennyiféleképpen lehet csinálni valamit: a blog legjobb posztjai nagyszerűen ötvözik magukban a Modoros és a Gyűlölt ellenségeink örökérvényű közhelyeit és jól hangzó általánosításait. S mindehhez párosul egyfajta (ál)naiv stílus, mesterkélt elnagyoltság is, de ez itt egyáltalán nem dühítő, inkább aranyos; olyan, mintha általános iskolai fogalmazásokat olvasgatnánk. Ráadásul azt hiszem, tényleg ilyen zavarosan vannak a dolgok a fejekben. Utóbbi mondjuk nem feed, de a blog igen.
| rajottem.blog.hu |
 |
Utolsó kommentek