Ha őt olvasom, nem szembesülök kegyetlen egyértelműséggel azzal, hogy nálam az igazi nő mesterhármasából (miszerint konyhábanszakács-ágybankurva-társaságbanhölgy) melyik hibádzik. Nem érzem magam igénytelennek, amiért nincs megfelelő eszközöm a gőz fölötti csokiolvasztáshoz, vagy idiótának, amiért nem tudom, mi a különbség a tortazselé és a zselatin között.
A Terülj, terülj asztalkám! nem bennfentesként oktat (ilyen leereszkedő-féle gasztroblog is van, majd mutatok), csak leírja a kísérletezéseinek eredményeit, egyszerűen, barátságosan, mint mikor szomszéd néni osztja meg a konyhai tapasztalatait, vagy az unokahúg adja oda a kedvenc receptjét. Ami nekem nagyon tetszik, az a főző-kollegákra mutató jobboldali linkgyűjtemény (úgy tűnik, hogy blogger-feature, de máshol eddig nem találkoztam ilyennel), cím mellett egy-egy pici fotó a legutolsó bejegyzéseikből - tökjó, mert azonnal látszik, hogy érdekelnek-e más alkotásai is, és csak egy kattintás, ha valamelyik nyáladzást vált ki. Ez is olyan kedves-aranyos apróság, ami miatt ez a típusú konyhatündér nekem szimpatikus: nem sugallja azt, hogy a gasztronómia egy zárt kaszt kiváltsága lenne, és bizonyhogy legalább annyira komplikált -mia, mint az anató-, asztronó-, netán alkí-.
Röviden: dilettáns főzöcskézőknek mindenképpen feed, tanulhatnak belőle magyar klasszikusokat, tipikus erdélyi ételeket, nagyon és kevésbé ismert nemzetközi különlegességeket, de egész fura saját kitalációk (mákos puliszka, tejóisten!) is fellelhetők, úgyhogy szerintem vérprofikat is meg tud lepni.
| ottisfoz.blogspot.com |
 |
Utolsó kommentek