A Modoros. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az egyik első fogalommá vált URL a magyar blogoszférában. Nagyon nagy ötlet volt, a posztok felszabadító ereje a mai napig elkísér. Az olvasók úgy érezhették, hogy végre nincsenek egyedül, de jó, hogy más is nevetségesnek tartja ezt vagy azt; hogy más szerint is irritáló az, aki „emberké”-t mond (ez csak egy találomra kiválasztott példa), és számtalan ilyen. Sok poszt egyszerűen revelációként hatott, hogy „tudtam gecó, hogy idegesít, és végre megfogalmazta valaki”.

És mégis azt kell mondanom, hogy ha Modor Tibiék nem kapnak észbe, és a csúcson abbahagyás modoros gondolatát nem teszik magukévá nagyon hamar (ha ezzel el nem késtek máris), akkor a Modoros úgy fog lassan kiszürkülni a látogatandó blogok közül, ahogy a Rolling Stones a zene világából – és nem úgy válik örök értékké, ahogy a Beatles. Ezt pedig nem akarhatjuk. Nehogy már egy ennyire kurvajó blog, ilyen tehetséges szerzővel-szerzőkkel végül arról szóljon, mint a szakítós vagy a homár, hogy ömlenek a levelek, kialakul egy törzsgárda, és egymással jól elbeszélgetnek kommentben... Ez méltatlan volna a Modoroshoz, márpedig igazán ütős, a fentebb taglalt élményeket okozni képes írás most már lényegesen ritkábban fordul elő, mint régen. Az ítélet természetesen feed. De --  annak ellenére, hogy ez megint elég jó -- hogy nyugodt szívvel ajánlom-e minden friss írás elolvasását? Ebben már nem vagyok biztos. 

modoros.blog.hu