BlogWatch

Egy időben gyakran volt címlapos a blog, azonban ez mintha ma már egyre kevésbé lenne így. Talán azért, mert elmúlt a hőskor, amikor előzmények hiányában a mezei olvasó nyugodtan hihette, hogy sima kurvázóblog lesz a masszás. Nem csak az lett, de hogy pontosan mi, azt nehéz meghatározni: masszőzök és masszőrök fülledt világát mutatja be, ahol kuncsafttól függően egyszerű masszázstól a „kézi levezetésig”, sőt szexig mindent lehet kérni. A vágyaknak csak a pénztárca szab határt: a papíron tiltott és hallgatólagosan elfogadott országúti prostitúció árnyékában egyfajta féllegális szexipari ágazat nőtte ki magát, melynek működésébe nyerhetünk így betekintést. Sajnos azonban az, hogy a szerzők szőröstül-bőröstül felvállalják az egész ágazatot, tehát hogy a hagyományos értelemben vett masszázs mellett az is alap, hogy fogja a nő és kiveri a brét, bizonyos mértékben mégis sima kurvázóbloggá teszi a masszázst. Gyakran elhangzik a misőségi dolgok fontossága is, de ahol egy faszveréses élménybeszámoló nagyjából ugyanannyit ér, mint egy igazi masszázs, ott feedről szó sem lehet: fiók.

masszazs.blog.hu

Azt az embert eleve nehezen értem meg, aki ilyen megmondóblogot ír, szóval nálam valami eszement jónak kell lennie az általános okoskodásnak, hogy feedre érdemesnek tartsam. Reckl Amál (ennél a névnél már csak a pornófilmek címei szellemesebbek) viszont csak hőbörög, és ennyi. Nem teljesen rossz, amit ír, sokszor lát is, de mégse nagyon tör ki a közhelyek világából. Az ilyen dumákat, hogy "a jogállam nem így működik", kapásból fiókba kell tolnia egy felelős blogkritikusnak, és bizony minden poszt tele van ilyenekkel, sőt az alapját képezik. És a legnagyob baj az a vicsorgó kisemberi attitűd, ami minden írását meghatározza. Semmi nagyvonalúság, semmi könnyed, szellemes elegancia, annál több felelőtlen, fölösleges okoskodás, alaptalan vádaskodás. Ha keményen akarunk elbánni Amállal (márpedig úgy akarunk), akkor azt kell mondani: ami intelligencia meg ész felfedezhető a bolgon, az legföljebb az évtizedek óta használt, semmitmondó fordulatok fölszedegetéséből áll, ami meg ezen túl van, az egy elégedetlen, gyomorbajos alak szellemtelen pufogása, ami ráadásul egy nőnek különösen rosszul áll. Szóval aki a az agresszív szürkeség napi okosságait akarja olvasni, tegye, de a verdikt: fiók.

recklamal.blog.hu

A forma egyfajta elegáns tudálékossággal ontja meglátásait a világ dolgairól: focitól a versekig szó van mindenről. Egyik-másik eszmefuttatása még címlapot is kapott, feltehetőleg azért, mert az Index bloggerei között meglehetősen alulreprezentált a szórakozott professzor alakja, ugyanis szerzőnk tipikusan az a figura, aki egy sima pisálásból is képes egyszemélyes kalandtúrát csinálni az éttermi vécében. Emiatt akár aranyos is lehetne, de a nemtelen (olykor kifejezetten lányos) küldetéstudat, ami áthatja a bejegyzéseket, valahogy érvényteleníti azt is. A blog legnagyobb hibája azonban az, hogy steril. Látszik, hogy szerzője nincs a pályán, vagyis igazából nem tapasztalta meg azokat a dolgokat, amelyekről ír, csupán elmélkedik róluk, mintegy az oldalvonalon kívülről, hiába Nietzsche, hiába Freud és a többiek.

Ha valakinek Marcus Brody figurája mindig is szimpatikusabb volt, mint Indiana Jonesé, az jól fog szórakozni Pontilyen úrnál, de nem hiszem, hogy túl sok ilyen lenne. Itt például egy sincs: fiók.

pontilyen.blog.hu

Ehhez nem kell sokat hozzáfűzni: Bede Márton sokszor egy igazán nagy fasz, de a villáminterjús blogja azon túl, hogy marha jó ötlet, még szinte minden bejegyzésében egyszerre tud vicces is lenni, meg a tájékozottság látszatát is kelteni, meg egyáltalán, ironikus, gúnyos -- hovatovább bölcs. Szóval ez simán feed, akárki meglássa.

villaminterju.blog.hu

Ez inkább tűnik olyan blognak, amiért valamiféle ellenszolgáltatást is kapnak a szerzők, mint hobbicuccnak, de ez csak tipp, és erre a tippre a Geekz minősége vezetett. Remek írások, és mind mögött a rajongással eltöltött évek alatt felhalmozódott, nem pedig az összewikizett tudás bújik meg. Ez utóbbira is van egy jelöltem, de azt majd később nézzük meg. Szóval legyen film, képregény, játék, warez -- mindenről úgy szólnak a bejegyzések, ahogy egy rendes geek látja. Mindenképpen ajánlott oldal, mert az igazi hozzáértés olvasható írások formájában jelenik meg, amelyekből bárki nyugodtan meríthet ötleteket egy jó kis szórakozásra nézvést. Az ítélet tehát mindenképpen: feed.

geekz.blog.hu

A faszi jó. Nem azért, mert de Sade néven ír, hiszen azt már ellőtte egyszer valaki, és persze azt is lehet mondani, hogy nagyjából az „igazi” de Sade szellemi örökségét nyúlja. Mégis jó, mert írásaiban nagyszerűen mutatja be egy „erotomán-pszichopata személyiség” küzdelmét a világgal. Nota bene, ez a világ a mi világunk, a márki a mi kicsinyességünkkel, butaságunkkal, nagyravágyásunkkal, kenetteljes mintapolgári attitűdjeinkkel konfrontálódik, sőt kerül feloldhatatlan ellentétbe. Írásai nem irodalmilag értékelhető szövegek, hanem egyenesen irodalmi szövegek. Ezt fontos megemlíteni, mert ennek a  blognak elég sok olyan olvasója van, akinek fingja sincs arról, mit olvas tulajdonképpen (feltehetőleg az Elemi részecskék is kimaradt nekik):

„Közösség elleni izgatás? Gyűlöletbeszéd?
Melyiket írjam a feljelentő nyomtatvány megfelelő rubrikájába, hm?”
„de Sade. nemgondolod tevagyol a kocsog aki meeg nem log fejjel lefel a keresztröl??????????????? Es meg nem szartuk tele aszajadat? csak azt nem tudjuk kinek a szarat eszed FIDESZ? MSZP?MDF? SZDSZ? v. JBIKK?”
„A Moszadnál már ilyen szar a provokátorképzés?”
„A kurva anyádat!!!”
„Te magadhoz nyúlsz, miközben ezeket írod?”
„Elloptad egy ötvenes rákos nőtől a receptjét???”

Ahogy a kommentek is jelzik, kellett már egy ilyen, úgyhogy mehet feedbe.

marquisdesade.blog.hu

Először is: senkit se ijesszen el a blog címe! Ha túltesszük magunkat a szó által beindított kellemetlen asszociációkon, és elkezdjük olvasni, rájövünk, hogy igazából egészen szellemes játék a betűkkel: egy teljesen zárt, külön világra utal, amely (viszonylag józaneszű szemlélők számára) legalább annyira homályos és értelmezhetetlen, mint a manapság annyira divatos másik -zotéria.



Egy anyuka bányászta elő és pötyögte posztokba régi naplóját, melyben leírta fia (és ezáltal saját) hosszú küzdelmét a skizofréniával, attól a perctől kezdve, hogy a kamasz gyerek egy szép napon elkezdett... furán viselkedni. És lehet ugyan kritizálni a szerző tehetségét, meg akár a helyesírását is, de talán épp azon múlik a történetek ereje, hogy nyoma sincs bennük művészieskedő túlfogalmazásnak – és őszintén, némelyik mondata sokkal hátborzongatóbb betekintést ad a betegségbe, mint a témáról szóló bármelyik agyondicsért és -díjazott híres könyv, vagy sokmilliós költségvetésből és szupersztárokból készült film.



Amúgy, ami nekem szimpatikus az az, hogy a nő nem is hatni vagy megdöbbenteni akar, csak egyszerűen megosztani egy kemény tapasztalatot, amiből aztán mindenki vonja le a saját következtetéseit. Úgyhogy el is jutunk rögtön oda, hogy: senkit se ijesszen el a sok idióta hozzászólás se! Az Index néha a főoldalán ajánl egy-egy bejegyzést, és hát ilyenkor ennek megfelelő az épp beeső olvasóközönség agyi kapacitása is.

De ami a fejléc és a kommentek között van, az egyértelműen feed.

skizoteria.blog.hu

Nem tudom elhinni, hogy ha italról szól egy blog, akkor arról csak ilyen végtelenül modoros módon lehet beszámolni. Pedig ennek a blognak megvolt rá az esélye, hogy az ilyesmit elkerülje, sőt helyenként sikerül is ez a szerzőnek, de alapjában véve ő sem tudja levetkőzni a kötelezőnek vélt sznobizmust, az önjelölt szakértő édeskés méltatásait:

„Határozottan megvan a saját karakteres íz világa, zamata, teljesen kellemes, itatja magát bármikor. Az alkoholtartalma tökéletesen passzol és elvegyül a kellemes lágy íz világgal.”
„Leffe barátunknak nem nagyon van más rovás a számláján.”
„Borostyánsárga színe van, aromájában a karamell, édes-gyümölcsös illat, és az alkohol erejét kombinálja és ezzel együtt teszi „amerikai-belga” sörré.”

Megvolt rá az esély, hiszen mondjon bárki bármit, a sör hálásabb téma, mint a bor, mert a sörnek alapvetően két fajtája van: jó és rossz; ennél élesebb különbségek egyértelműen a gyártók miatt vannak.
Az ítélet pedig fiók, mert az végképp megbocsájthatatlan, hogy Arany Ászok, Borsodi vagy Kőbányai még utóbbi megvilágításban sem fordul elő, közben meg azon gondolkozom, vajon a sör is reagálna-e a márki módszerére? De erről majd legközelebb.

pivo.blog.hu

Érdekes ötlet, pocsék, felháborítóan idegesítő igénytelenséggel. Sokat nem lehet róla írni, szerintem -- az ötlet miatt azt mondom,  sajons -- kerülendő. Arról nem is beszélve, hogy 5 posztból 2 ilyen mondvacsinált számosdi, hogy mondjuk 3 megcsalt sztár. Helyesírási, fordítási, szerkesztési, tipográfiai és még ezerféle hiba, de annyi, hogy a harmadik poszt olvasása után már csak ez marad. Az ítélet: fiók.

szamokbafojtva.blog.hu

Ez a fajta attitűd sehogy se szimpatikus. Amikor érezni, hogy egy Die Hardról még véletlenül se ír jót a szerző, akkor tudható, hogy igazán komolyan venni nem lehet, pedig ez minden vágya. De sajnos ez nem megy úgy, hogy látványosan szembe megyünk mindennel, ami mainstream, ami a (nagy)közönségnek szól. Az viszont mindenképp a művészetkedvelő filmkritikus javára írandó, hogy tényleg szereti a filmeket. De ez sajnos kevés ahhoz, hogy érdemes legyen látogatni a blogot. Az írásokban nincs lélek egy-egy lelkesebb kifakadástól eltekintve, de azok meg túlzók és hiteltelenek. Ha nem lenne százezer másik filmblog, talán nem ezt mondanám, de így az ítélet: fiók.

asanisimasa.blog.hu

Mi a baj ezzel a bloggal? Ha gondolkozni kezd az ember, jó pár dolog eszébe juthat: nagyképű, fellengzős, esetenként szánalmas balfaszkodásba torkolló virtuális rejszolás az egész (ahol vehemencia és farokméret nagyjából fordított arányban állhatnak egymással); azt meg pláne ne akarja senki bemesélni nekem, hogy a 35+-os nők kúrálgatása egy egészséges fiatalember számára kizárólagos életcél lehet.
Mi hát a lényeg? A bejegyzések olvasása során világossá vált számomra, hogy QTPie nevű szerzőnk nem más, mint Simon, a nyomorult életű autókereskedő (True Lies, 1994), akinek egyetlen reménye, hogy nagy erőfeszítések árán összelegózott, totál kamu sztorijai talán megdobogtatják egy-két eltévedt milf szívét. (A debreceni "kalandon" már konkrétan sírtam.)

Video lent, melyben betekintést nyerhetünk a mi Simonunk pszichéjének legrejtettebb bugyraiba, az olvasó közben meg végig Harry Taskernek érzi magát: legszívesebben pofánbaszná ezt a majmot. Ezért az ítélet egyértelműen FIÓK.

erettnok.blog.hu